*1. rész: A megismerkedés*

 Sziasztok. :D Sikerült meghozni az első részt. :) Remélem tetszeni fog. Amint lássátok, sikerült fejlécet is készítenem. Na de nem húznám tovább a szót. Jó olvasást!. U.i: Ne felejtsetek feliratkozni, pipálni és komizni. :)


*Előző részből: Orsi, a londoni lány szülinapjára egy lakást kap Budapesten, és még aznap elindul az édesanyja kíséretével Budapest felé. Az út nagyon fárasztó, főleg Orsinak, de végül éppenséggel megérkeznek Budapestre, majd a maradék utat metróval teszik meg. Az édesanyja közli vele, hogy kis idő múlva a Corvinon lesznek, mire egy fiú felkapja a és Orsit nézi. Ami Orsinak nagyon furcsa, az az, hogy a fiú ugyanazon az úton megy, ahol ő.*

Éreztem ahogy a fiú egyre közelebb kerül hozzám, és csak két ötletem volt, hogy miért követ: vagy ő is itt lakik, vagy tőlem akar valamit. Először arra gondoltam, hogy előhúzom a táskámból a fülhallgatóm és foglaltnak tettetem magam, de végül elvetettem az ötletet mert gyerekesnek tűnnék. Tehát a végső elhatározásom az volt, hogy akármi történjen, a lehető legnormálisabban fogok viselkedni.
  Épp meg akartam valamit kérdezni anyumtól, amikor valaki megérintette a vállamat. Barátságos mosollyal hátrafordultam és megláttam Őt.
- Helló.- köszönt mosolyogva, mire anyu is hátrafordult.
- Jaj, szia! Te vagy az a fiú aki a metrón volt, nemde?- kezdett anyu lelkesedni.
- Khm...anyu..
- Óóó..- esett le anyunak- Akkor majd találkozunk. Én addig meglátogatom egyik barátnőm.
Némán néztem ahogy anyum eltávolodik, majd mikor már nem láttam, a fiúhoz fordultam.
- Szia. Sajnálom hogy anyum ilyen fura.. Ő általában mindig ilyen.- mondtam elvörösödve.
- Semmi baj, a szülők csakis ilyenek. Amúgy Vavra Bence vagyok, de szólíts csak Bennynek- mosolyodott el.
- Barna Orsolya, de mindenki Orsinak szólít.
- De szép neved van. Mondd csak, megijesztettelek?- jött zavarba.
-Nem, dehogy. Csak nem értettem hogy mit szeretnél tőlem.- magyaráztam- Tulajdonképpen most sem értem- néztem rá.
- Egy feltétellel elmondom- húzta ravasz mosolyra az ajkait.
- És mi lenne az?- kérdeztem zavartan.
-Ha eljössz velem sétálni.- kacsintott, mire én majdnem elájultam. Mellette könnyű zavarba lenni.
- Szóval, mikor a metrón anyud azt mondta, hogy a Corvinra jöttök, gondoltam miért ne jöhetnék veled, így követni kezdtelek, vagyis inkább beérni- nevetett föl- de te siettél- az ajkait harapva, csábítóan a szemembe nézett.
A levegőt kapkodva próbáltam valami értelmes választ kinyögni, végül beértem egy "aha"-val. Fürkészve a szemembe nézett, majd mosolyogva, lágy hangon megszólalt:
- Bocsánat. Nem volt szándékos.
 Látva, hogy ettől sem tudtam megszólalni, lazábbra váltotta a szót.
- És hol laksz?
- Tulajdonképpen Londonban laktam tíz éves koróm óta. Tegnap töltöttem a tizennyolc évemet és ajándékba egy lakást kaptam.- mondtam felszabadultan.
- Itt a Corvinon..- mosolyodott el.
- Igen, valahol itt a közelben.-próbáltam mosolyogni.- És te?
- Én is most költöztem ide, tudod az X-Faktor miatt.- nézett a szemembe.
- Várj... X-Faktor?! Te szerepelni fogsz az X-Faktorba?- csodálkoztam.
- Hmm?- mosolygott- Honnan gondolod?
-  A Corvinra csak a legjobb 12 jön- mosolyodtam el huncutan, mire elnevette magát.
- Igen, eltaláltad. De kérlek, senkinek ne mondd el. Az élőadások jövőhéten kezdődnek. Addig nem tudhatja senki, hogy ki jutott be.
- Bízhatsz bennem- ígértem.- És milyen kategóriában indúltál?
- Csapatok.- mondta, mire csodálkozva rá néztem.- Három barátommal együtt.-magyarázta.- Gyere, bemutatlak nekik.
Legnagyobb meglepetésemre, megfogta a kezem és úgy vezetett be egy kis étterembe. Először azt hittem, hogy engem akar meglepni, de egy olyan asztalhoz vezetett, ahol három fiú ült. Az egyik, a szöszi épp rendelt... fura módon..
- Kérnék szépen tíz virslit- kérte vigyorogva.
- Tíz?!- csodálkozott a felszolgáló.
- Tízet.- mondta bólogatva, mire meglátta Bennyt és engem.- Nézzétek fiúk!- kapkodott- Jött Benny Úr.
- Sziasztok.- köszönt Benny- Bemutatnám nektek Barna Orsit. Orsi - nézett rám - ez a kajás Patocska Olivér, mellette Fent Ya Ou Ferenc és Szikszai Péter.
-Szikinek szólíts- kacsintott Sziki.
- Rendben, amúgy sziasztok.- köszöntem.
Éreztem, ahogy elpirulok.
- Benny, ő az új csajod? - kérdezte Ya Ou Bennytől.
Remek, az én jelenlétembe beszélnek rólam.
- Fiúk, fiúk- szólalt meg Benny-bhagyjátok, amúgyis hamar zavarba lehet hozni.
És mennyire igaza van. Zavarba jöttem is rendesen.
- Milyen dalt adtatok elő a mentorházban? - érdeklődtem, hogy feloldjam a kínos hangúlatot.A három fiú reakciója meglepett, bár az okát is értettem.
Mielőtt még Benny válaszra nyította volna a száját, Oli szólalt meg.
- Benny... ez titok volt...
- Fiúk. Senkinek se mondom el, ígérem.
- Igaza van. - mondta Benny.
- Rendben. Amúgy a Titanium. - szólalt meg Ya Ou.- Amúgy, Benny, mi megyünk.
- Ja én is, csak hazakísérem Orsit.
A fiúk vidáman ( Oli a virslivel) távoztak, majd mi is menni készültünk, amikor eszembe jutott, hogy Benny haza akar kísérni.
- Te tudod hol lakom?
- Igen. Itt van közel. Na gyere. - fogta meg újra a kezem. - Baj?
- Egyáltalán nem. - mosolyodtam el.
Az út további részében beszélgettünk. Mesélt egy kicsit magáról, majd én is magamról, így jobban megtudtuk ismerni egymást.
Végül hazaértünk. Kellemesen meglepődtem. A ház nagyon tetszett.

- Tetszik? - kérdezte Benny.
- Nagyon. Imádom.
- Örülök. Nekem is. Szia... Szabad? - nézett rám.
- Igen. - válaszoltam, mire magához ölelt és egy csókot nyomott a homlokomra. - Szia.
- Szia. - öleltem át.

Benyítottam és csak akkor éreztem a fáradtságot. Gyorsan letusoltam, majd ágyba bújtam. Hiányzott Benny. Már majdnem elaludtam, amikor a telefon csörgését hallottam.
"-Anyu majd fölveszi.."- gondoltam magamba.
Pár perc múlva a telefon csörgése már nem hallszódott...viszont anyum sikítása annál inkább.
"Valami szörnyű történt!"