*2. rész: "Valami szörnyű történt!"*

Sziasztok! :D Ahogy ígértem, itt van a 2. rész. Remélem tetszeni fog. Amúgy köszönöm a kommentelőknek, a pipálóknak és a feliratkozóknak hogy olvassák a blogot. Ne feledjetek komizni, pipálni stb. Nem húzom tovább a szót, íme a 2. rész:

*Előző részből: Orsi nem csalódott a megérzéseiben. Benny, a fiú aki már a metrón felfigyelt Orsira, addig követte, amíg be nem érte. Egy séta közben Benny és Orsi jobban megismerték egymást és még az is kiderült, hogy Benny szerepelni fog az X-Faktorban. Az ismerkedés egy kis étteremben folytatódik, ahol Orsi megismeri Benny társait: Szikit, Ya Ou-t és Olivért. Egy rövid beszélgetés után a fiúknak menniük kell, de ezt megelőzően Benny hazakíséri Orsit, ahol lefekvés előtt fura zajok hallszanak és nem más, mint Orsi anyujának a sikítása.*

- Mi van már, anyu? - bújtam ki a puha, meleg ágyamból álmosan.
Mivel választ nem kaptam, gondoltam kiderítem saját magamtól. Letántorogtam a lépcsőn, majd bementem a nappaliba. Szerencsém volt, anyu a fotelba ült.
- Na, mit láttál? Miért kell így sikítani? - kérdeztem passzív-agresszív módon.
- Most leteszem, sajnos fölébresztettem Orsit. - mondta valakinek anyu, majd le is tette a telefont. - Sajnálom. Túlreagáltam a helyzetet. - fordult felém.
- Miféle helyzetet? - kérdeztem meglepődten.
- Ez is része a meglepetésednek.
- Anyu, mondd már mert nagyon fáradt vagyok! - türelmetlenkedtem.
- Szóval... Tudod, én és Márk összeházasodunk. És annyira örülök, épp ma talált helyszínt és időpontot. - mondta boldogan.
- Várj...- valahogy a fáradtság helyét a düh vette át - nem elég, hogy pár hónap alatt elfelejtetted aput, még el is fogadod, hogy ez a semmirekellő legyen a férjed. És ami még rosszabb...
- Te ezt nem értheted meg! - vágott közbe anyu.
- De...anyu..tökéletesen megértelek. Őt választottad apu helyett és helyettem. Vissza fogsz menni Londonba..ugye? - kérdeztem összetörten.
- Igen, de...
- Tudtam...- folytak az arcomon a kövér könnycseppek - életemben egyszer sem voltál mellettem...miért is gondoltam, hogy mától ez másképp lesz?! - kerestem a kijárati ajtót sírva.
- Várj, hova mész? - kiáltott utánam.
- El! - kinyitottam az ajtót és rohanni kezdtem.

Azt sem  tudtam hogy hol vagyok., egyáltalán hogy hova tartok. Csak rohantam zokogva és remélve hogy minél messzebb kerülök. Aztán eszembe jutott egy éppeszű gondolat. Lassítottam az eszeveszett rohanásból és sietősre vettem a lépéseim. Befordultam az utcákon, mentem egyenesen, hátra, balra és végül el is tévedtem, zsákutcába kerültem. A reményem, hogy megtalálom a helyet amit keresek, halványodott. De nem adtam fel, hátrafordúltam és megpróbáltam ugyanazon az úton kimenni ahol jöttem. Végül ugyanazon az úton voltam ahol délben Bennyvel. Sietni kezdtem. Eltelt tíz perc, húsz és végül amikor már kezdtem feladni, megláttam egy ismerős alakot. Elkezdtem rohanni és végül nem bírtam tovább. Kiáltani kezdtem.
- Benny! Állj! - és valahogy újból zokogni kezdtem.
Bennyt látszólag megijesztettem, de végül kapcsolt és elém rohant.
- Jézusom, Orsi veled mi történt?! Miért rohangálsz ilyen későn sírva? - ölelt magához - és vizes hajjal?! - kérdezte ijedten.
- Nem volt időm megszárítani. - suttogtam lenyugodva a karjai között.
- Figyelj - törölte le a könnycseppeket - bármi történt, most nyugodj le. Azután mindent megbeszélünk.
Leült a legközelebbi padra és egyenesen az ölébe ültetett.
- Nem muszály itt ülnöm. Ha akarod, ülhetnék melléd is. Úgy neked is kényelmesebb lenne. - tiltakoztam bocsánatkérően.
- Mikre még gondolsz?! Talán meg akarsz fázni? - húzott a mellkasához - Pihenj mert rádfér.
Lecsuktam a szemem és nem gondoltam semmire. Hallgattam a Benny szívének monoton dobbanásait. Sok perc eltelhetett. Amikor kinyítottam a szemem korom sötétség volt. A csöndet Benny szakította meg, amitől egy kicsit összerezzentem.
- Figyelj.. a délutánnal kapcsolatban..amikor a fiúk  kérdezték hogy te vagy a csajom.. - nézett rám - neked mi lenne a válaszod?
- Hát - gondolkodtam - én azt válaszolnám hogy...- de a válaszom Benny telefon csörgése szakította félbe.
- Sajnálom. Fontos - nézett rám Benny bocsánatkérően. - Halló.
- Benny, mi a francot csinálsz?!- hallottam Sziki zavart hangját.
- Sziki, nyugi! Gyere érünk. Sürgős. Itt vagyunk a kis kávézó előtt. Siess! - mondta nyugodt hangon Benny.
- Vagyunk?!
- Elmagyarázom majd. Szia. - tette le Benny a telefont. - Szóval? - nézett rám.
- Szóval..Ha engem kérdeznének, azt mondanám hogy te vagy a barátom - pirultam el, mire Benny kuncogva előnyösen maga felé fordított.
- Le nyugodtál? - simogatta lágyan az arcom.
- Ühm. - mire Benny a kezei közé vette a fejem és lassan hajolni kezdett felém. Tudtam hogy mire készül, de nem ellenkeztem. Sőt, az igazságot megmondva nagyon szerelmes lettem Bennybe. Hagytam hogy az ő ajkai az enyémhez érjenek. Lágyan megcsókolt majd magához húzott.
- Szeretlek. - suttogta.
- Én is. Te mit mondanál nekik? - öleltem át.
- Hogy te vagy a barátnőm. Örökre velem maradsz? - nézett a szemembe mosolyogva.
- Mindörökre. - lassan fölé hajoltam, de a meghitt pillanatot egy autó hangos fékezése szakította meg.
- Na, itt vagyok! - szólalt meg egy számomra ismerős hang.
- Sziki?! Te tudsz vezetni?! - csodálkoztam.
- Nem szeretem ha alábecsülik a képességeim. Mindenki tud, csak Oli nem. - vigyorgott - Mi történt, Orsi? - váltotta komolyra a szót.
- Én is szeretném tudni. - ölelte át a derekam Benny.
- Hát...egy kicsit hosszú. - kezdtem volna mesélni a történteket, de Benny félbeszakított.
- Szerintem várjuk meg amíg hazaérünk. Ha mindhárman itt ácsorgunk valószínüleg megfázunk - mondta.
- Jó lenne ha mennénk. - helyeselt Sziki mire Benny az autóhoz vezetett és kinyította az ajtót.

Az úton a fiúkat hagytam beszélgetni, amúgyis eléggé kimerült voltam így inkább Bennyhez bújva pihentem. 22 óra 37 perckor érkeztünk meg, majd miután Sziki megmutatta hogy hogyan parkol le, bementünk.
- Tényleg, mi a csapatnevetek? - jutott eszembe, miközben a liftre várakoztunk.
- ByTheWay. - válaszolták egyszerre.
- És mikor hallhatlak titeket énekelni?
- Hamarosan. - mondta Sziki és csodálkozva Bennyre nézett, hogy ma fogjuk őket újranézni.

Oli és Ya Ou csodálkozva néztek rám, mire mindhárman leültünk és magyarázkodni kezdtem. Mindent elmondtam, úgy ahogy történt. A relytéjes telefonhívástól egész addig hogy rátaláltam Bennyre. A fiúk meghatódtan hallgatták a történteket. Végül, amikor végeztem Oli szólalt meg:
- Ha szeretnéd itt maradhatsz amíg anyud elmegy. De azért hívd fel hogy megnyugodjon.
- Szerintetek aggódik értem? - kérdeztem szomorúan.
- Igen, mint minden anya. - helyeselt Ya Ou. - Figyelj, mi leugrunk pizzáért, addig nyugodtan beszélhetsz vele. Senki sem fog zavarni.
- Rendben. - egyeztem bele. - Siessetek vissza. - néztem Bennyre.
- Sietünk. - ölelt meg Benny. - Szeretlek.
- Én is. Sziasztok.

Végül, amikor elmentek, kimentem a teraszra és anyum számát tárcsáztam. Csörgött.
- Szia anya, én vagyok Orsi.
- Orsi drágám, annyira sajnálom a történteket.
- Semmi baj. Megbocsátasz a tetteim miatt? - kérdeztem szomorúan.
- Persze.
- Amúgy én Bennynél vagyok. Te mikor mész Londonba? - kérdeztem szorongva.
- Holnap. - jött a kemény válasz.
- Értem. Akkor holnap segíteni fogok pakolni meg ilyesmi...
- Rendben. Jó éjt. Szia.
- Viszont anya. Szia. - majd letettem a telót. Bár többet nem fogom látni, a fiúknak igazuk volt. Megkönnyebűlve néztem a csillagos eget, bár a hideg széltől összerezzentem. Az ajtó becsapódott.
"Megjöttek a fiúk" - gondoltam.
- Fiúk, itt gyönyörű a kilátás. - suttogtam, de választ nem kaptam.
- Fiúk?! Itt vagytok?!
- Ők nincsenek. De én itt vagyok. - szólalt meg egy hang, mire rémülten hátra fordúltam. - Ne félj! - suttogta, majd lassan megindult felém.

"Segítség!"

*1. rész: A megismerkedés*

 Sziasztok. :D Sikerült meghozni az első részt. :) Remélem tetszeni fog. Amint lássátok, sikerült fejlécet is készítenem. Na de nem húznám tovább a szót. Jó olvasást!. U.i: Ne felejtsetek feliratkozni, pipálni és komizni. :)


*Előző részből: Orsi, a londoni lány szülinapjára egy lakást kap Budapesten, és még aznap elindul az édesanyja kíséretével Budapest felé. Az út nagyon fárasztó, főleg Orsinak, de végül éppenséggel megérkeznek Budapestre, majd a maradék utat metróval teszik meg. Az édesanyja közli vele, hogy kis idő múlva a Corvinon lesznek, mire egy fiú felkapja a és Orsit nézi. Ami Orsinak nagyon furcsa, az az, hogy a fiú ugyanazon az úton megy, ahol ő.*

Éreztem ahogy a fiú egyre közelebb kerül hozzám, és csak két ötletem volt, hogy miért követ: vagy ő is itt lakik, vagy tőlem akar valamit. Először arra gondoltam, hogy előhúzom a táskámból a fülhallgatóm és foglaltnak tettetem magam, de végül elvetettem az ötletet mert gyerekesnek tűnnék. Tehát a végső elhatározásom az volt, hogy akármi történjen, a lehető legnormálisabban fogok viselkedni.
  Épp meg akartam valamit kérdezni anyumtól, amikor valaki megérintette a vállamat. Barátságos mosollyal hátrafordultam és megláttam Őt.
- Helló.- köszönt mosolyogva, mire anyu is hátrafordult.
- Jaj, szia! Te vagy az a fiú aki a metrón volt, nemde?- kezdett anyu lelkesedni.
- Khm...anyu..
- Óóó..- esett le anyunak- Akkor majd találkozunk. Én addig meglátogatom egyik barátnőm.
Némán néztem ahogy anyum eltávolodik, majd mikor már nem láttam, a fiúhoz fordultam.
- Szia. Sajnálom hogy anyum ilyen fura.. Ő általában mindig ilyen.- mondtam elvörösödve.
- Semmi baj, a szülők csakis ilyenek. Amúgy Vavra Bence vagyok, de szólíts csak Bennynek- mosolyodott el.
- Barna Orsolya, de mindenki Orsinak szólít.
- De szép neved van. Mondd csak, megijesztettelek?- jött zavarba.
-Nem, dehogy. Csak nem értettem hogy mit szeretnél tőlem.- magyaráztam- Tulajdonképpen most sem értem- néztem rá.
- Egy feltétellel elmondom- húzta ravasz mosolyra az ajkait.
- És mi lenne az?- kérdeztem zavartan.
-Ha eljössz velem sétálni.- kacsintott, mire én majdnem elájultam. Mellette könnyű zavarba lenni.
- Szóval, mikor a metrón anyud azt mondta, hogy a Corvinra jöttök, gondoltam miért ne jöhetnék veled, így követni kezdtelek, vagyis inkább beérni- nevetett föl- de te siettél- az ajkait harapva, csábítóan a szemembe nézett.
A levegőt kapkodva próbáltam valami értelmes választ kinyögni, végül beértem egy "aha"-val. Fürkészve a szemembe nézett, majd mosolyogva, lágy hangon megszólalt:
- Bocsánat. Nem volt szándékos.
 Látva, hogy ettől sem tudtam megszólalni, lazábbra váltotta a szót.
- És hol laksz?
- Tulajdonképpen Londonban laktam tíz éves koróm óta. Tegnap töltöttem a tizennyolc évemet és ajándékba egy lakást kaptam.- mondtam felszabadultan.
- Itt a Corvinon..- mosolyodott el.
- Igen, valahol itt a közelben.-próbáltam mosolyogni.- És te?
- Én is most költöztem ide, tudod az X-Faktor miatt.- nézett a szemembe.
- Várj... X-Faktor?! Te szerepelni fogsz az X-Faktorba?- csodálkoztam.
- Hmm?- mosolygott- Honnan gondolod?
-  A Corvinra csak a legjobb 12 jön- mosolyodtam el huncutan, mire elnevette magát.
- Igen, eltaláltad. De kérlek, senkinek ne mondd el. Az élőadások jövőhéten kezdődnek. Addig nem tudhatja senki, hogy ki jutott be.
- Bízhatsz bennem- ígértem.- És milyen kategóriában indúltál?
- Csapatok.- mondta, mire csodálkozva rá néztem.- Három barátommal együtt.-magyarázta.- Gyere, bemutatlak nekik.
Legnagyobb meglepetésemre, megfogta a kezem és úgy vezetett be egy kis étterembe. Először azt hittem, hogy engem akar meglepni, de egy olyan asztalhoz vezetett, ahol három fiú ült. Az egyik, a szöszi épp rendelt... fura módon..
- Kérnék szépen tíz virslit- kérte vigyorogva.
- Tíz?!- csodálkozott a felszolgáló.
- Tízet.- mondta bólogatva, mire meglátta Bennyt és engem.- Nézzétek fiúk!- kapkodott- Jött Benny Úr.
- Sziasztok.- köszönt Benny- Bemutatnám nektek Barna Orsit. Orsi - nézett rám - ez a kajás Patocska Olivér, mellette Fent Ya Ou Ferenc és Szikszai Péter.
-Szikinek szólíts- kacsintott Sziki.
- Rendben, amúgy sziasztok.- köszöntem.
Éreztem, ahogy elpirulok.
- Benny, ő az új csajod? - kérdezte Ya Ou Bennytől.
Remek, az én jelenlétembe beszélnek rólam.
- Fiúk, fiúk- szólalt meg Benny-bhagyjátok, amúgyis hamar zavarba lehet hozni.
És mennyire igaza van. Zavarba jöttem is rendesen.
- Milyen dalt adtatok elő a mentorházban? - érdeklődtem, hogy feloldjam a kínos hangúlatot.A három fiú reakciója meglepett, bár az okát is értettem.
Mielőtt még Benny válaszra nyította volna a száját, Oli szólalt meg.
- Benny... ez titok volt...
- Fiúk. Senkinek se mondom el, ígérem.
- Igaza van. - mondta Benny.
- Rendben. Amúgy a Titanium. - szólalt meg Ya Ou.- Amúgy, Benny, mi megyünk.
- Ja én is, csak hazakísérem Orsit.
A fiúk vidáman ( Oli a virslivel) távoztak, majd mi is menni készültünk, amikor eszembe jutott, hogy Benny haza akar kísérni.
- Te tudod hol lakom?
- Igen. Itt van közel. Na gyere. - fogta meg újra a kezem. - Baj?
- Egyáltalán nem. - mosolyodtam el.
Az út további részében beszélgettünk. Mesélt egy kicsit magáról, majd én is magamról, így jobban megtudtuk ismerni egymást.
Végül hazaértünk. Kellemesen meglepődtem. A ház nagyon tetszett.

- Tetszik? - kérdezte Benny.
- Nagyon. Imádom.
- Örülök. Nekem is. Szia... Szabad? - nézett rám.
- Igen. - válaszoltam, mire magához ölelt és egy csókot nyomott a homlokomra. - Szia.
- Szia. - öleltem át.

Benyítottam és csak akkor éreztem a fáradtságot. Gyorsan letusoltam, majd ágyba bújtam. Hiányzott Benny. Már majdnem elaludtam, amikor a telefon csörgését hallottam.
"-Anyu majd fölveszi.."- gondoltam magamba.
Pár perc múlva a telefon csörgése már nem hallszódott...viszont anyum sikítása annál inkább.
"Valami szörnyű történt!"

*Prológus*

A nevem Barna Orsolya és nemrég a 18. szülinapomra egy lakást kaptam ajándékba a Corvin sétányhoz közel. Az ajándék nagyon tetszett, hiszen nyolc év londoni kintlét után, bevallom, kicsit hiányzott Budapest és a sok gyermekkori barátom. Persze mindenkivel tartottam a kapcsolatot telón, Facebookon, Skypeon, de a legjobb még mindig az, ha élőben láthatom őket.

Habár repülővel utaztunk, az út akkor is fárasztó volt. Egész úton, a hátam mögött egy kiskölyök rúgta a saját ülésem.. Időnként rászóltam, hogy fejezze be, de alig telt el tíz perc, megint nekikezdett a "szórakoztató" munkájához.  De nem elég, hogy időnként a rúgásoktól előre szökkentem, mint egy beteg kecske a halála napján, mellettem anyám folyton arról fecsegett, hogy milyen jó helyen van a lakásom és hogy milyen szép város Budapest.
-És majd meglátógathatod a Citadellát is-mondta anya némi gondolkodás után.
-Igen, majd biztos meg fogom...-mondtam álmosan.-Még sokat kell itt ülnőm?!
-Még egy kicsit. De miért? A repülővel utazást általába szokták élvezni..
-Én is élvezném...ha nem rúgdósnának..még jó is lenne..-fordúltam az ablak felé.

Az út további részére nem emlékszem. A fáradság miatt elaludtam, és arra ébredtem, hogy anyu ébreszt.
-Orsi..Orsi..Megérkeztünk. Budapesten vagyunk, ébredezz!

-Sokat kell gyalogolnunk?-kérdeztem még mindig fáradtan amikor leszálltunk a gépről.
-Gyalog?! Nem gondoltad komolyan...Metrózni fogunk.-mosolyodótt el anyu.

*Metrón*

-Még egy kicsi és a Corvinon vagyunk-mondta anyu, mire egy fiú felkapta a fejét és rám nézett. Pár percig néztük egymást, majd elkaptam a fejem, mert megérkeztünk. Meglepő módon, a fiú is a Corvin felé tartott. Pont oda....ahova mi.


Sziasztok! :) Elsősorban, ez egy ByTheWayes blog, ahol a főszereplők Benny, Sziki, Ya Ou, Oli és Orsi. És, amint láttátok, meghoztam a prológust. Remélem tetszeni fog, és ne feledjetek el pipázni, komizni és feliratkózni. :) Jó olvasást. :)